Alázat, példázat, vigyázat

Alázat, példázat, vigyázat

Úgy egy hónapja voltam egy lehengerlő koncerten. Olyanon, amilyenen még azelőtt soha. Hogy mitől volt olyan különleges? Attól, hogy együtt éltünk a zenekarral – különösen az énekessel. Felhívás, tudatos jelzések, és irányítás nélkül kezdtünk énekelni, akkor és amikor épp kellett. Az egyik pillanatban felszaladt egy aktivista a színpadra, az énekes pedig…

Célozz!

Célozz!

Sokszor kerültem és kerülök abba a helyzetbe, hogy meglehetősen összetett rendszerben kell rendet tenni, és annak aktuális problémáira kell gyors megoldást nyújtani. Ilyenkor rendszerint azt tapasztalom, hogy mindenki (sajnos magam is), belesüllyedünk a pillanatnyi gondok tengerébe. Részfeladatokkal, egyes dilemmákkal foglalatoskodunk. Tömérdek időt vesz el ez a folyamat. Ha egy kiragadott…

Ember

Ember

42. A végső válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre. Épp ennyi éves vagyok. Lám, meg is tanultam a legfontosabbat. Lehet, mégsem akkora véletlen ez a szám? Az egyik, eleddig a lényemet totálisan átható idealizmusommal a mai nappal leszámoltam. Hosszú évekig hittem abban (nem utolsó sorban, sokat…

Barátok

Barátok

Poharazunk, csak úgy beszélgetünk. Mindig jó dumálni, valahogy pusztán folyik a szó. Ismerjük egymást ööö több mint 25 éve. Durva. Szemben velem egy ember, akit barátnak nevezek. Sok mindent tudok róla, az életéről, gondolatairól, problémáiról és viszont. Számos dolgot meg egyáltalán nem. Ugyanakkor számíthatok rá. Persze sok mindenben nem értünk…

TOP5 2016

TOP5 2016

Megnéztem, mely 2016-os írásokat olvastátok a legtöbben, amiből kiesett egy lista, annak is az első öt helyezettjét mutatom meg. Elképesztően hálás vagyok neked és mindenkinek, aki erre járt, és képes volt elolvasni bármit is, amit begépeltem ide. Pláne, ha még meg is osztotta(d). (bow) Íme a lista. Van olyan,…

Olyan volt

Olyan volt

Leülök. Végig kell gondolnom. Eldöntöttem már, csak még nem tudok róla. Újraírom. Újraírom a történetem. Újratervezem, hiszen ehhez értek. Ha valamihez, akkor ehhez. Tehát elérek a kapuhoz. Szélesre tárt. Felemelem a kezem. Meghajlok mélyen. Kitérek. Menjetek csak, menjetek be. Tessenek. „Te! Végül miért nem történt meg?” Pedig akartuk. Üresen világít…