Ember

Ember

42. A végső válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre. Épp ennyi éves vagyok. Lám, meg is tanultam a legfontosabbat. Lehet, mégsem akkora véletlen ez a szám? Az egyik, eleddig a lényemet totálisan átható idealizmusommal a mai nappal leszámoltam. Hosszú évekig hittem abban (nem utolsó sorban, sokat…

Barátok

Barátok

Poharazunk, csak úgy beszélgetünk. Mindig jó dumálni, valahogy pusztán folyik a szó. Ismerjük egymást ööö több mint 25 éve. Durva. Szemben velem egy ember, akit barátnak nevezek. Sok mindent tudok róla, az életéről, gondolatairól, problémáiról és viszont. Számos dolgot meg egyáltalán nem. Ugyanakkor számíthatok rá. Persze sok mindenben nem értünk…

Olyan volt

Olyan volt

Leülök. Végig kell gondolnom. Eldöntöttem már, csak még nem tudok róla. Újraírom. Újraírom a történetem. Újratervezem, hiszen ehhez értek. Ha valamihez, akkor ehhez. Tehát elérek a kapuhoz. Szélesre tárt. Felemelem a kezem. Meghajlok mélyen. Kitérek. Menjetek csak, menjetek be. Tessenek. „Te! Végül miért nem történt meg?” Pedig akartuk. Üresen világít…

Függés

Függés

Kezdtem azzal, hogy függtem az édesanyámtól, életképtelen voltam. Aztán függtem a szüleimtől, az iskolától, a tanároktól. Függtem már sok mindentől. Függtem az első számítógépemtől, az elém táruló színtiszta logikai rendezettségtől. Máig függésben tart. Függtem a naív ideáimtól. Talán még most is. Függtem a tenisztől. Nem is ment rosszul és függtem…

Vákuum

Vákuum

Mindig is néztem őket. Az embereket. Figyeltem suttyomban. Vajon mire gondolnak, mi a történetük? Miről beszélnek? Valamikor kicsi gyermekként lett a játékom. Árulkodó test, nehezen leplezhető érzelmek. Van, hogy képes rá, de máris felépül mögé egy „sajátos” sztori. Átlátszó. Mind átlátszó. Átlátszó vagyok. De miért írom? Nem tudom. Talán, mert…

Soha ne menj vissza!

Soha ne menj vissza!

Vajon hány emberöltőnek kell még eltelnie ebben az országban, hogy valódi szolgáltatást kapjak? De tényleg. Elméletileg kapitalizmusszerű valamiben élünk. Hosszú évek óta várom, hogy végre mosolyogjanak rám mikor vásárolok, vagy étteremben ülök, vagy bármilyen más szolgáltatást veszek igénybe. Szimplán csak annyit kérek, hogy úgy beszéljenek hozzám, mint egy emberhez. Hahóóó…