Elcsesztem, hogy 10 éves koromban elhajítottam a hegedűt. A szüleim hagyták, de „észnél” kellett volna lennem. Később gitározni és énekelni kezdtem, de a gyerekkori alapok máig hiányoznak. Elcsesztem, hogy a gimnáziumban nem vettem komolyan a tanulást és csak azzal foglalkoztam, ami érdekelt. Ja, laza voltam, de ma vért izzadok a…
Eddig miért nem beszéltünk? Nem is értem. De ne már! Tényleg te is a sors dumával jössz? Valóban elhiszed, hogy előre megrendezett a sztorid? Bocs, de nálam ez a teória nem játszik. Tudod mit gondolok? Azt, hogy könnyű ezzel burkolózni. Nem jött össze, nem sikerült. A sors akarta így. Magától…
Több ismerősöm is élt, dolgozott rövidebb-hosszabb ideig tőlünk fejlettebb országokban, ahol jóval magasabb az életszínvonal, mint hazánkban. Sok összetevője van annak, hogy miért élnek jobban, de egy fontos gondolat feltűnt számomra a beszélgetések során. Méghozzá a bizalom kérdésköre. Mindenki arról számolt be, hogy van egy hozzáállásbeli különbség a magyar emberek…
Itt van megint. Hello. Fakjú. Ne szóljatok hozzám, idegesít. Mélyen, magam vermében mozdulatlan ülök. Kezeim térdeken hevernek, most a finom anyag is érdes. Itt minden hangosabb. Sokkal zajosabb. A suttogás is üvöltve verődik a sima falakról. Ózonszag terjeng. Fémes íz a számban. Hidd el, elég a gondolatokkal küzdenem. Fájnak. Cikáznak.…
alámondva hallgatva……
Még régebben a rádióban hallgattam egy beszélgetést egy első világháborúban részt vett idős emberrel. A riporter arról kérdezte, hogyan volt képes elviselni azt, hogy a barátait, bajtársait elvesztette? A válasza annyi volt, hogy alkalmazkodott. A frontvonalban eltöltött első két hét minden estéjén embriópózban zokogott az átélt lelki fájdalomtól, nem tudott…