Elcsesztem?

Elcsesztem?
Olvasási idő: 0 perc

Elcsesztem, hogy 10 éves koromban elhajítottam a hegedűt. A szüleim hagyták, de „észnél” kellett volna lennem. Később gitározni és énekelni kezdtem, de a gyerekkori alapok máig hiányoznak.

Elcsesztem, hogy a gimnáziumban nem vettem komolyan a tanulást és csak azzal foglalkoztam, ami érdekelt. Ja, laza voltam, de ma vért izzadok a lyukacsos alapismeretek elsajátításáért, hogy aztán építkezhessek azokra.

Elcsesztem, hogy 17 évesen elengedtem 10 évre a tenisz kezét. Ügyes voltam benne, persze akkoriban nem volt sok lehetőség, de a mai napig bánom ezt a hosszú szünetet.

Ezek máig a szerelmeim és jócskán jobb lehetnék mindben, de elfordultam tőlük, még ha ideiglenesen is.

Elcsesztem, hogy feladom, sokszor feladom. Vagyis inkább nem viszem végig a dolgokat. Bármiről legyen szó, belekezdek, rögtön sikeres leszek benne, minden flottul megy, eljutok egy magas szintre, majd elvesztem az érdeklődésem, többé nem izgat, és otthagyom, feladom, lelépek, váltok. Elcsesztem, hogy ezen nem változtattam még. Érdekes módon idővel minden ilyen szerelemhez visszakanyarodom.

Ha valamit igazán elcsesztem, az a drogok élvezete. Ha nem is Moszkva téri fiatalként, de épp úgy mentünk ki Amszterdamba és rántott be minket a szocreál világból elképzelhetetlen színes vurstli. Hiszen mind függünk.

Elcsesztem. Kiestem az egyetemről, majd megint kiestem az egyetemről, majd megint. A delíriumban azt hittem, vagyok valaki, akit nem értenek meg, és tehetséges vagyok. Oké, végül elvégeztem egy fősulit, de elcsesztem. Kerüld el ezt a világot ember, méghozzá messziről!

Nem tudom hol és mikor történt, de nem vagyok egy simulós figura, nincs hosszúra nyúlt, paskolásra képes és alkalmas nyelvem, cserébe határozott véleményem van. Elcsesztem, mert erre van a legkevésbé szükség és mert nem akarok ezen változtatni. Elcsesztem? Nem tudom biztosan.

Elcsesztem sokszor már, hogy nem álltam ki magamért, hogy nem bíztam eléggé magamban és félreálltam, hagytam magam helyett másokat érvényesülni. Sose tedd! Ha baj van az önértékeléseddel, dolgoznod kell rajta. Ha egyedül nem megy, kérj segítséget. Menj pszichológushoz, bármi, minél hamarabb, ne várj!

Elcsesztem, hogy nem foglalkoztam hamarabb az emberekkel. Mindig figyeltem őket, de ahogy te is és mindenki, buborékban élek, amiből nem voltam hajlandó kitekinteni. Pedig a „valóság” nagyon más, és egyáltalán nem eszményi, sokkal primitívebb, mint valaha is gondoltam. Elcsesztem, mert nem vettem tudomásul a realitást, sokkal többet gondoltam az emberekről, többet gondoltam magamról. Azt képzeltem, hogy tudatos lény vagyok, hatással lehetek az életemre. Valóban így van, de nagyságrendekkel kisebb mértékben, mint ahogy véltem. Elcsesztem, hamarabb rá kellett volna eszmélnem.

Elcsesztem, hogy bizalmatlanná váltam. Oké, visszaéltek a maximális bizalmammal, de megkeseríti az életem az örökös gyanakvás, a szüntelen hátsó indokok keresése. Nincs, vagy van? Elcsesztem, mert meg kell adni a bizalmat mindenkinek. Küzdök érte, hogy visszataláljak.

Elcsesztem, hogy számtalanszor kaptam lehetőséget, de nem éltem velük. Megkerestek ígéretes startupok, nagyvállalatok, felkértek interjúra, előadásra stb. Talán félelemből, vagy szimplán gyávaságból, a legtöbbet lepasszoltam, nem vetettem magam bele. Yes Man-nek kellett volna lennem. Ki kellett volna magam próbálnom. Ma már látom, mennyit tanulhattam volna.

Elcsesztem, hogy sokára értettem meg, hibázni nem a gyengeség jele, sőt nagyszerű dolog. Feltéve, hogy okulok belőle és fejlődöm. Persze az iskolarendszer verte belém már egészen kicsi koromban és most szégyellem magam, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy ez megváltozzon.

Elcsesztem, hogy a választások után bezártam az érzékszerveim, tudatosan nem olvasok híreket, nem vagyok hajlandó tudomást venni a süllyedő demokráciáról és apátiába zuhantam. Elcsesztem, sokan elcsesztük és rendre elcsesszük.

  1. Ha belefogsz bármibe és az örömet okoz, sose hagyd abba!
  2. Tanulj és olvass folyamatosan!
  3. Ne, vagy csak óvatosan nyúlj izgatószerekhez!
  4. Sokat foglalkozz az emberrel kapcsolatos tudományokkal!
  5. Ha kihívás előtt állsz, vágj bele!
  6. Légy bizalommal mindenki iránt és ha sérülsz is, csak lépj tovább!
  7. Az egodat próbáld elengedni, messze nem vagy annyira fontos, pláne nem tudatos!
  8. Cseszd el nyugodtan, de tanulj belőle!
  9. Írd meg nekem, te mit csesztél el!

Elcseszem -> Tanulok belőle -> Fejlődöm, erősödöm.
Sosincs vége, sosem késő, végtelen iteráció…


Támogasd a blogot te is!

BMC logoHívj meg egy kávéra
kolboid's Picture

kolboid

Egy fickó, akit a UX és a pszichológia foglalkoztat. Szimplán designernek, azaz tervezőnek tartja magát. A szülei Kolozsi Istvánnak nevezték el. Legfőképpen digitális tanácsadással foglalkozik.

Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!