A gyors működés illúziója

A gyors működés illúziója

Várakozol, mindig valamire várakozol. Vársz az üzletben a pénztárnál, vársz a metróban, vársz a dugóban, vársz a bankban, vársz az ismerősödre, de ez még mind hagyján. Vársz a operációs rendszered frissítési menetére, az appok telepítésére, az oldalak betöltésére, a bankkártyás fizetésed feldolgozására. Szeretnéd függetleníteni magad az időtől, mint ahogy mindenki…

Késleltetés

Késleltetés

Twitteren találkoztam egy zseniális rövid szösszenettel, ami pontosan foglalja össze a mai webet, de sajnos sok hasonlóságot mutat a mobil appok világával is. Pedig nagyon nem kellene ennek így lennie. Az eredeti tweetet kiegészítettem még néhány esettel (köszönet a Facebookos kommentelőknek), hogy komplettebb kép rajzolódjon ki. Így fest: belépsz egy…

Ember

Ember

42. A végső válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre. Épp ennyi éves vagyok. Lám, meg is tanultam a legfontosabbat. Lehet, mégsem akkora véletlen ez a szám? Az egyik, eleddig a lényemet totálisan átható idealizmusommal a mai nappal leszámoltam. Hosszú évekig hittem abban (nem utolsó sorban, sokat…

Barátok

Barátok

Poharazunk, csak úgy beszélgetünk. Mindig jó dumálni, valahogy pusztán folyik a szó. Ismerjük egymást ööö több mint 25 éve. Durva. Szemben velem egy ember, akit barátnak nevezek. Sok mindent tudok róla, az életéről, gondolatairól, problémáiról és viszont. Számos dolgot meg egyáltalán nem. Ugyanakkor számíthatok rá. Persze sok mindenben nem értünk…

TOP5 2016

TOP5 2016

Megnéztem, mely 2016-os írásokat olvastátok a legtöbben, amiből kiesett egy lista, annak is az első öt helyezettjét mutatom meg. Elképesztően hálás vagyok neked és mindenkinek, aki erre járt, és képes volt elolvasni bármit is, amit begépeltem ide. Pláne, ha még meg is osztotta(d). (bow) Íme a lista. Van olyan,…

Olyan volt

Olyan volt

Leülök. Végig kell gondolnom. Eldöntöttem már, csak még nem tudok róla. Újraírom. Újraírom a történetem. Újratervezem, hiszen ehhez értek. Ha valamihez, akkor ehhez. Tehát elérek a kapuhoz. Szélesre tárt. Felemelem a kezem. Meghajlok mélyen. Kitérek. Menjetek csak, menjetek be. Tessenek. „Te! Végül miért nem történt meg?” Pedig akartuk. Üresen világít…