Látszólagos az egod?

Látszólagos az egod?
Olvasási idő: 0 perc

Jó a kérdés. Még csak nem is új keletű. Gondolj most magadra egy pillantra! Ki vagy te? Ugye azt hiszed, hogy te létezel, ott kuksolsz valahol a fejedben és irányítasz, mint valami vezér. Mind hasonlóképpen vélekedünk és azt képzeljük magunkról, hogy időben következetesek vagyunk. Biztos?

Ha gyorsan végigpörgetem az eddigi életem és annak történéseit, meghozott döntéseim, hozzáállásom egyes kérdésekhez, témákhoz, akkor csakhamar rádöbbenek, hogy finoman szólva sem vagyok konstans. Folyamatosan változom, formálódom, ennek ellenére mégis amolyan állandóság „érzésem” van magammal kapcsolatban.

Természetes kiválasztódás által tervezve

Az ember is csak egy organizmus, ami az evolúció során fejlődött a mai formájára. Mérő mester megfogalmazásával élve:

„Az evolúció fuserál, buherál, gányol. Használja azt, ami kéznél van (és ami még ebből véletlenszerű módosulásokkal létrejön), és ha valami életképesnek bizonyul, akkor fennmarad, ha pedig nem, akkor kipusztul, erről már a természetes szelekció gondoskodik.”
– Mérő László

Evolúciós pszichológusok ezen logika mentén jutottak el az ún. Moduláris tudat (The Modular View of the Mind) elméletig, miszerint a tudatunk valójában modulokból áll. Minden egyes modul egy adott feladathoz kapcsolódik és akkor lesz domináns, ha épp szükség van rá. Valahogy úgy érdemes elképzelned, mint a forrásban lévő vizet, ahol a felszínre törő buborékok jelképezik az egyes modulokat. Ezek hihetetlen gyorsasággal aktiválódnak, dominálnak a környezeti hatásoktól függően.

Tudatos én, mint PR gépezet

Egyre több pszichológus gondolja azt, hogy az, amit általánosságban tudatos énnek nevezünk, az valójában az önpromóért felel. Ez a környezetre gyakorolt hatásmenedzsment az én elsődleges evolúciós funkciója, és nem a döntéshozás, probléma megoldás.

Ilyen pszichológus Rob Kurzban is, aki szerint az én, mint olyan, gyakorlatilag egy PR osztály (broadcast media), ami olyan dolgokat sugároz a világ felé, ami az adott egyénnek jó. Úgy vagyunk megtervezve, hogy meggyőzzük a világot arról, hogy koherens motivációink vannak. Mi magunk pedig azt képzeljük, hogy racionálisak vagyunk, logikus okai van azoknak, amiket teszünk.

Miért jó?

Mind egyedinek, különlegesnek akarunk tűnni… Fontos nekünk, hogy a többi ember respektáljon minket, ezért szüntelen fényezzük a reputációnkat. Az őseink, ha ki tudták vívni a többi ember tiszteletét, elismerését, tetszését, akkor nagyobb eséllyel tudták tovább örökíteni a génjeiket. Valószínűleg egy beépített hajlamunk ez az önfényezés, az önpromóció, amit a természetes kiválasztódásnak köszönhetünk.

Ha belegondolsz, erről szól a művészet is, vagy akár az élsport. Meg akarjuk mutatni másoknak, hogy mi kiemelkedők vagyunk és végeredményben velünk párosodjon a másik nem annak érdekében, hogy továbbörökítsük lenyűgöző génkészletünket. Vicces, de valójában ilyen primitív a fő mozgatórugónk.

Modern pszichológia és Buddha

A modern pszichológia egyik fontos ága mára azt állítja, hogy a végrehajtó ego, az én, a CEO a fejünkben nem létezik, vagyis nincs egységes én. Erre a következtetésre jutott Robert Wright is, aki felfigyelt a Buddhizmus és a modern pszichológia erős hasonlóságaira. Belevetette magát a témába, könyvet írt róla, illetve egy nagyszerű képzés formájában mindenkivel meg is osztja felismeréseit: Buddhism and Modern Psychology.

Általános Buddhista tétel, hogy nem látunk tisztán, illúzió minden, még saját magunk is. Buddha úgy tartotta, hogy a szenvedés oka a változó világban lévő örök énhez való ragaszkodás, amely egyben a megszabadulás (móksa) legnagyobb akadálya. Az ego csupán látszólagos, amely az ideiglenes aggregátumokkal – az emberi test és az egyes szervi tudatosságok összetevőivel – történő folyamatos téves önazonosítás eredménye.

Sok a kérdés

Felmerül számtalan kérdés benned is, ugye? Lélek? Ami talán egy súlytalan, áttetsző, megannyi néma tudat és érzékelés lenne? Ha nem a tudatos én irányítja a viselkedésünket, irányítja a gondolatainkat, akkor mi? Stb. stb. stb.

Mindig lenyűgöznek a nagy gondolkodók, filozófusok, írók, művészek, akik akár több száz évvel a tudományosan igazolt tények előtt megfogalmazzák, leírják hogyan működik a világ, működünk mi emberek. A moduláris tudattal kapcsolatban osztok meg veled egy idézetet Hermann Hesse tollából, ami szerintem zseniális:

„A hiányos tudományos lélektant ezért egészítjük ki a felépítés művészetének fogalmával. Akik átélték énjük széthullását, azoknak megmutathatjuk, hogy a darabokat bármikor és bármilyen rendben újra összerakhatják, és így kimeríthetetlenül gazdag létjáték birtokába jutnak. Újabb és újabb játékot, feszültséget és helyzetet teremtvén úgy csoportosítjuk széthullott énünk bábuit, ahogyan a költő alkotja meg drámáját egy maréknyi figurából. Figyeljen!

Higgadt, okos ujjaival megfogta a bábuimat – volt köztük gyerek, fiatal, aggastyán, nő, vidám, szomorú, erős, törékeny, élelmes, gyámoltalan –, és felállította a táblán; mintegy kis világot képezvén, azonnal csoportokká, családokká, játszadozó barátokká és csatázó ellenfelekké rendeződtek. Ámultam, ahogy a nyüzsgő, mégis rendezett világot igazgatta – a bábuk játszottak és harcoltak, szövetséget kötöttek, ütközeteket vívtak, udvaroltak, egybekeltek, sokasodtak; népes, mozgalmas és izgalmas dráma bontakozott ki.”

Zárás

Végül idepászítok egy 22 perces videót, ami az emberi agyról alkotott modern tudományos ismereteket (2011) foglalja össze elsőrangúan. Szánd rá az időd és a figyelmed!


kolboid's Picture

kolboid

Egy fickó, akit a UX és a pszichológia foglalkoztat. Szimplán designernek, azaz tervezőnek tartja magát. A szülei Kolozsi Istvánnak nevezték el. Legfőképpen digitális tanácsadással foglalkozik.

Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!