Abszurd sors

Abszurd sors
Szánj az olvasásra 5 percet!

Samuel Beckett Nobel-díjas abszurd költő és drámaíró 1937-től végleg letelepedett Párizsban. 1938. január 7-én két barátjával sétált haza moziból, amikor egy hírhedt párizsi strici, akinek beceneve ironikusan „A megfontolt” volt, nekiütközött Samuelnek zsebelés céljával. Ellökte magától a stricit, aki előrántott egy kést és mellkason szúrta az írót, majd elmenekült a helyszínről.

Samuel súlyos állapotban került kórházba, de mivel a kés épp a bal tüdeje és a szíve között hatolt be, szerencsésen túlélte az incidenst. Lábadozás közben a rendőrség fényképeket mutatott neki. Az egyiken felismerte a bűnözőt, akit végül el is kaptak és börtönbe zártak. Samuel bement hozzá a sittre, és megkérdezte tőle, hogy miért tette.
A válasz pedig ennyi volt:

„Je ne sais pas, monsieur. Je m’excuse.”

azaz

„Nem tudom, uram. Sajnálom.”

Ez az abszurd és teljesen értelmetlen válasz megvilágította Sam számára, hogy mennyire véletlenszerű az élet. Az eset után szerencsére még 52 évet húzott le a Földön, és zseniális művekkel gazdagította az emberiséget.

Hogy jutott most eszembe ez a sztori?

Nyilván a COVID-19 kapcsán. Jómagam is veszélyeztetett vagyok, hiszen néhány éve allergiás-asthmas lettem egyik napról a másikra. Azóta minden évben háromszor kórházba kerülök infúzióra kötve összeszűkült hörgőkkel, legutóbb idén januárban. Ha elkapom, nem sok esélyem van. Nem tagadom, van bennem félelem. DE! Alapvetően áthat egy sztoikus nyugalom. Régen elfogadtam már, hogy véletlenszerű, ha úgy tetszik, totális káosz az élet. Nyilván alkalmazkodom, van maszkom, gumikesztyűm, kezet mosok feszt, tehát megteszem, amit lehet, de végül úgyis az lesz, ami lesz. Ahogy a Pearl Jam is megénekelte anno:

„It's evolution, baby.
Do the evolution.”

Tudom sokan, lehet épp te is, azt gondolják: a sors, vagy isten, vagy mittudomén még milyen felsőbb rend akarata mindez, megleckéztet minket a természet, bizonyosan annak is volt oka, hogy Beckett-tel az történt, ami. Én másként látom. Ha valamit nem értünk, nem találunk benne értelmet, akkor űr keletkezik, amit egyikünk agya sem képes elviselni.

Entrópia

A hézagot pedig meg kell szüntetni, ki kell tölteni. Mindig a rendezetlenség, az egyensúlyi állapot felé vezet az út. Így, vagy úgy. Érkeznek is sorban megoldások: pl. biztos ismerték egymást, valójában korábban egy nő miatt volt nézeteltérésük stb. Ha a járványra gondolsz, akkor érkeznek a jobbnál-jobb összeesküvés elméletek. Biztos egy titkos laborból szabadult el a vírus, vagy ŐK, szándékosan terjesztették, és tesztelik az emberiségen, bla-bla-bla. Pedig ez esetben is, valószínűleg „csak” annyi történt – legalábbis legfrissebb tudományos kutatások szerint –, hogy egy vírus mutálódott, és állatról emberre került. Ismét visszaköszön a jó öreg véletlenszerűség. It's evolution, baby.


Támogasd a blogot te is!

BMC logoHívj meg egy kávéra
kolboid's Picture

kolboid

Egy fickó, akit a UX és a pszichológia foglalkoztat. Szimplán designernek, azaz tervezőnek tartja magát. A szülei Kolozsi Istvánnak nevezték el. Legfőképpen digitális tanácsadással foglalkozik.

Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!