Itt van megint. Hello. Fakjú. Ne szóljatok hozzám, idegesít. Mélyen, magam vermében mozdulatlan ülök. Kezeim térdeken hevernek, most a finom anyag is érdes. Itt minden hangosabb. Sokkal zajosabb. A suttogás is üvöltve verődik a sima falakról. Ózonszag terjeng. Fémes íz a számban. Hidd el, elég a gondolatokkal küzdenem. Fájnak. Cikáznak.…
A visszajelzésről és annak fontosságáról [https://blog.fps.hu/visszajelzes-feedback-ui/] sokan írtak már, ahogy jómagam is, mégis úgy éreztem, hogy az alábbi gondolatokat el kell mondanom. Hogy miért? Mert szakadatlan küzdök azzal, hogyan adhatnék jobb és jobb visszajelzést, mert magam körül látom, hogy az emberek mennyire nem foglalkoznak ezzel, vagy…
Jó a kérdés. Még csak nem is új keletű. Gondolj most magadra egy pillantra! Ki vagy te? Ugye azt hiszed, hogy te létezel, ott kuksolsz valahol a fejedben és irányítasz, mint valami vezér. Mind hasonlóképpen vélekedünk és azt képzeljük magunkról, hogy időben következetesek vagyunk. Biztos? Ha gyorsan végigpörgetem az eddigi…
alámondva hallgatva……
Két kislányom van, ikrek. Szülőként feladatom, hogy neveljem a gyermekeim, viszont 10 év után már tisztán látom, hogy ugyan fontos a tudatos nevelés, de korántsam annyira hatásos, mint az otthoni légkör, a sajátos családi kultúránk. Umberto Eco fogalmazta a legfrappánsabban a Foucault-inga regényében: „…azzá leszünk, amire az apánk a holt…
A környezetünk minden pillanatban más. Az ember megfigyeli, szemléli, észrevesz mintákat, felfedez összefüggéseket, ami alapján modellt állít fel. A modellt pedig hasznosítjuk. Nem lesz tökéletes, biztosan nem fedi le a valóságot, hiszen csak egy modell, de hasznos tud lenni. A legtöbb ember, amikor találkozik egy problémával ezt a meglévő és…