Olyan volt

Olyan volt

Leülök. Végig kell gondolnom. Eldöntöttem már, csak még nem tudok róla. Újraírom. Újraírom a történetem. Újratervezem, hiszen ehhez értek. Ha valamihez, akkor ehhez. Tehát elérek a kapuhoz. Szélesre tárt. Felemelem a kezem. Meghajlok mélyen. Kitérek. Menjetek csak, menjetek be. Tessenek. „Te! Végül miért nem történt meg?” Pedig akartuk. Üresen világít…

2017-ben mi-merre?

2017-ben mi-merre?

2016. Egy újabb év vége. Ha a magyar online digitális piacra tekintek, akkor jelentős fejlődést látni. Az egész piacra nincs rálátásom és nyilván a saját csövemen keresztül látok ki, de azért így is kirajzolódik előttem, hogy mi az, ami most gátat szab(hat) a növekedésnek. Szolgáltatói oldal Az online olyannyira…

Függés

Függés

Kezdtem azzal, hogy függtem az édesanyámtól, életképtelen voltam. Aztán függtem a szüleimtől, az iskolától, a tanároktól. Függtem már sok mindentől. Függtem az első számítógépemtől, az elém táruló színtiszta logikai rendezettségtől. Máig függésben tart. Függtem a naív ideáimtól. Talán még most is. Függtem a tenisztől. Nem is ment rosszul és függtem…

Vákuum

Vákuum

Mindig is néztem őket. Az embereket. Figyeltem suttyomban. Vajon mire gondolnak, mi a történetük? Miről beszélnek? Valamikor kicsi gyermekként lett a játékom. Árulkodó test, nehezen leplezhető érzelmek. Van, hogy képes rá, de máris felépül mögé egy „sajátos” sztori. Átlátszó. Mind átlátszó. Átlátszó vagyok. De miért írom? Nem tudom. Talán, mert…