Összegyűjtöttem vizualizációs példákat arra, hogy a valóságot mindig a saját egyedi nézőpontodból szemléled. Mindenki nézőpontja, véleménye korábbi tapasztalataira, emlékeire, ismereteire támaszkodik. Ráadásul az agyad valós időben rád szabja a valóságot…
ltekintve az általunk ismert univerzum létrejöttét és működését lehetővé tevő konstansoktól, minden folyamatos változásban van. Még a tested alkotó matéria sem állandó, sejtjei szakadatlan megújulnak. Bár szeretünk magunkra állandóként gondolni, a tudatunk is egyfolytában változik…
A reggeli a nap legfontosabb étkezése. Mindenki mondja, magam is így tudom annak ellenére, hogy alapvetően nem szoktam reggelizni. Egyszerűen azért, mert nem vagyok éhes. Még mondásunk is van rá: „Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, vacsorázz úgy, mint egy szegény”. Nincs kétség, vagy mégis? Dietetikusok…
Tartja a kameráját és mondja. Beszél. Mindenkihez. Már aki követi, vagy akihez eljut. Kifejti véleményét. A mindenről. Akkor is, ha fogalom sincs benne miről és mit közöl. Csak hablatyol. És szövegel. Tódul ki száján a semmi. „Légy önmagad! Találd meg magad, hallgass a belső hangodra! Hiszen fontos vagy. Te vagy…
Ülünk egy megbeszélésen. Adott egy probléma, felmerül hát a kérdés: hogyan oldjuk meg? Valaki azonnal előrukkol egy ötlettel, rácsatlakozik egy másik arc, majd egy újabb, egyetértés van, megyünk tovább. Vége a megbeszélésnek, nyomban odajön hozzám a csapat egyik tagja és elkezdi mondani, hogy szerinte nem úgy kellene feloldani a dilemmát.…
Történt, hogy végérvényesen rádöbbentem. Mire? Tényleg csakis kizárólag rajtunk múlik hogyan értelmezünk… létezünk. Hogyan viszonyulunk a környező valósághoz, benne objektumokkal, élőlényekkel, történésekkel, helyzetekkel. Amíg véletlenszerű káosz uralkodik nem létező sorsunk felett, mégis jelentős hatással lehetünk a történésekre. Tény, hogy sosem kaphatunk pontos képet a minket körülölelő világról. Az érzékszerveink által…