Eltekintve az általunk ismert univerzum létrejöttét és működését lehetővé tevő konstansoktól, minden folyamatos változásban van. Még a tested alkotó matéria sem állandó, sejtjei szakadatlan megújulnak. Bár szeretünk magunkra állandóként gondolni, a tudatunk is egyfolytában változik. Ugyanígy szeretjük a környezetünket és az életünket is statikusnak tekinteni, holott pontosan tudjuk, nem az. Az agy örökösen egyszerűsít.
Változás észlelése = Sokk
Ha ábrázolom a változást az idő függvényében, valahogy így mutat:
A környezeted és azok egyes elemei mentális reprezentációként léteznek a „fejedben”, melyek adott időpillanatban jönnek létre. Veszel egy mintát, a fejedben létrejön a kép. Persze közben megállíthatatlanul változik minden. Minél később veszel újabb mintát, annál nagyobb lesz a változás.
Viszont minél nagyobb a változás, annál nagyobb sokk ér. Új képet kell kialakítanod, át kell rendezned, újra kell huzaloznod a tudatod és ez sokkol, és tényleges fájdalommal jár.
Ha túl nagy a sokk, előfordul, hogy már nem akarod elfogadni az új helyzetet, bezárkózol, akár feladod. Pedig az adaptáció elképesztően fontos. Alkalmazkodni kell mindig minden körülmények közt. Ez a képesség az, ami miatt képesek voltunk és vagyunk életben maradni. A saját létezésed is erről szól. Nem adhatod fel. Nem ülhetsz bezárkózva a kis világodban.
Tudatosan létezz!
Sajnos rendszerint elfelejtjük, hogy az átalakulás észlelése, tudatosítása mennyire fontos.
Tudatosan törekedned kell a változások lekövetésére. Emberekkel kell beszélned, találkoznod, olvasnod, tanulnod, figyelned a környezeted, a világ eseményeit. Képben kell lenned, különben lemaradsz, kimaradsz. Olyan hátrányba kerülsz, amit egy pont után már nem tudsz ledolgozni. Az életed könnyítheted meg, ha nem zárod el magad a világ folyásától.
Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!