Egy zongora, egy férfi és a leghangosabb csend…
Hallgass

Egy zongora, egy férfi és a leghangosabb csend…
Elteszem magam holnapra, lecsukom szemeim. Tudatosan magam elé vetítem az múltam egyik örömteli jelenetét, hogy……
Nemmondommeg hány éves osztálytalálkozónkon régi cimborám örömmel mesélte, hogy leszokott a dohányzásról, méghozzá, ahogy ő fogalmazott: a teremtő segítségével. Később vacsora közben…
Elmém ébredezett, keresésbe kezdett. Kérdések tolultak elébe. Nem volt probléma. Kulturális közegem szállította a válaszokat, lecsendesített. Évek teltek el. Megérintett a halál, viszonylag közel. Némely válasz mögé kérdőszó került. Átjárt a bizonytalanság, de a gazdag keresztény mitológia meggyőzőnek bizonyult. Isten és sátán, angyalok és démonok, próféták, szentek… Jól felépített rendszer.…
Elém kerül egy régi kép. Kérlelhetetlen arcomba tolul. Emlék. Nézem, nézem az embereket. Fejről-fejre járva. Mosolyognak. Ki örömmel, ki mímelve, ki kelletlen. Agyam teszi a dolgát. Szimulál, stimulál. Neuron kódot futtat. Magam előtt látok jelenetet. Hallom az elhangzott mondatot. Érzés fut át idegrendszeremen. Rég történtek már. Száz felett a szám.…
Tartja a kameráját és mondja. Beszél. Mindenkihez. Már aki követi, vagy akihez eljut. Kifejti véleményét. A mindenről. Akkor is, ha fogalom sincs benne miről és mit közöl. Csak hablatyol. És szövegel. Tódul ki száján a semmi. „Légy önmagad! Találd meg magad, hallgass a belső hangodra! Hiszen fontos vagy. Te vagy…