Ezer oka vannak annak, hogy gyakorlatilag semmit sem fogsz fel a világból. Sem te, sem én, sőt egyetlen ember sem. Az agy komoly korlátokkal bír, kreál számodra egy egyedi, sajátos világot, aminek csak nyomokban van köze a valósághoz. Egyikünk sem képes érzékelni a realitást.

Látás

Az agyad mintegy 40%-a a látással, a vizuális információk feldolgozásával foglalkozik. Ha úgy tetszik az ember legfőképpen a látásra hagyatkozik a környezetével kapcsolatban. És a szem képességei is limitáltak.

Ha kinyújtod a kezed, a hüvelykujjad kitartod (like), és a hüvelykujjad körmét nézed, az a látógödör méretének (fovea centralis) megfelelő terület. Ez a teljes kép mindössze 1%-a és kizárólag itt van éles látásod, ami egy nagyfelbontású, tűéles képnek felel meg. Minden, ami a retinán, a fovea-n kívül esik, vagyis az érzékelt kép 99%-a, az periférikus látásnak számít, és egy nagyon rossz minőségű (0%-s jpeg), kis felbontású képnek felel meg. Lásd a fejlécképet.

Valójában nem „látod” a világot, hanem az agyad valós időben állítja elő a teljes képet. Szüntelenül kiegészíti, felturbózza a rossz minőségű területeket a korábban rögzült mintázataid, emlékeid, és ismereteid alapján. Jó példa erre a következő optikai illúzió is. Képtelen vagy egyszerre látni a 12 fekete pontot, mert az 1%-os éles látáson kívül eső tartományt egyszerűen kipótolja úgy, ahogy a legvalószínűbbnek véli. Kétségtelenül hatékony.

Megismétlem a fontos mondandót: az agyad valós időben kreálja a „látott képet” a korábban rögzült mintázataid, emlékeid, és ismereteid alapján. Olyannyira igaz ez, hogy a beszélt és tanult nyelv (korábbi ismeret) is erősen befolyásolja, amit érzékelsz. Anno egy baromi érdekes ide passzoló kutatást olvastam. Namíbia északi részén élnek a himbák, egy félnomád pásztornép. Az ő nyelvükből hiányzik a kék szó. Tesztek során bizonyították, hogy nem látják a kék színt, nem tudják megkülönböztetni a zöld különböző árnyalataitól. Nincs ilyen jellegű korábbi tudásuk. Ergo, az nem is létezik. Számukra. Érdekesség még, hogy a kék szó teljesen hiányzik a görög történetekből és más ősi, írott szövegekből. Így európai őseink valószínűleg szintén nem látták a kék színt. Az egyiptomi volt az első civilizáció, amelyik „szótárában” megjelent a kék szó, időszámítunk előtt ~2500-ban.

Egyszerűsítések

Az hagyján, hogy a látásod durván csal. Mindemellett az agyad folyamatosan, drasztikusan egyszerűsít, információkat dob el, vág meg, alakít át. Erre pedig, azért van elsősorban szükség, hogy energiát spóroljon meg. Hihetetlen effektív gépezet, ami kb. annyi energiát fogyaszt, mint egy 15W-os villanykörte. Wow.

Az elképesztő hatékonyságnak viszont ára van. Kognitív torzítások formájában. Az információs túlterhelés teher az agyadnak, ezért agresszíven kirostálja azokat, így sok hasznos és egyben fontos információt automatikusan elveszítesz. Továbbá miután folyamatosan keresed a jelentését, az értelmét a dolgoknak, kitöltöd a hiányzó lyukakat így, vagy úgy. Gyakran olyan részletekkel, feltételezésekkel, konstruált jelentésekkel és történetekkel szünteted meg ezeket a hézagokat, melyeknek abszolút semmi, de semmi közük a valósághoz.

Ráadásul az észlelést erősen torzítja a múltad, a jelened és a jövőd. A múlt, a korábbi tapasztalatok sokasága, a jelen az épp aktuális környezet, a jövő pedig a céljaid, hova akarsz eljutni. Ezek mind tekernek egyet az észlelt realitásodon. Olvass még arról, hogy miért nem vagy racionális lény, és arról, hogy valószínűleg nincs olyan, hogy én, az is csak illúzió.

Probléma megoldó gépezet

Oké, semmit sem fogsz fel a nyers valóságból. Ami egyébként nem is biztos, hogy akkora baj. A környezetből származó bemeneti információból alig jut át valami, és azok is tudat alatt deformálódnak. Ez van. Viszont a jó hír az, hogy a szűrőt tudod befolyásolni, méghozzá a gondolkodásmódoddal.

Ha úgy gondolod, hogy minden szar, semmi sem sikerül, mindenki az ellenséged, akkor az agyad ennek megfelelő információkat fogja kiszűrni és tényleg ennek megfelelően fogod érzékelni a világot, ráerősítve a hozzáállásodra. Mert az agyad egyrészt egy mintázat felismerő, másrészt pedig egy probléma megoldó gépezet.

Ez utóbbit jól példázza az ún. „Baader-Meinhof jelenség”. Amíg nem vagy terhes, vagy nem terhes a feleséged, nem veszed észre magad körül az ilyen cipőben járó embereket. Aztán, amikor téged is érdekelni kezd a dolog, akkor hirtelen milyen sokan lesznek, ugye? Mindenhol terheseket, kisbabával járó szülőket látsz. Eddig is ott voltak körülötted, csak épp az agyad eldobta ezeket a számodra épp nem fontos információkat. Pontosan ezért működnek a jó marketing üzenetek. Ha fáj a hátad és a környezetedben erre reflektál egy jó reklám, akkor az agyad felismeri és odahúzza a figyelmed, mert a problémád meg kell oldani.

Tehát az agyad mindent kiszűr, ami nem szükséges a fennmaradásodhoz, a fajfenntartásodhoz és ami nem probléma számodra, nincs fókuszban, nem szolgálja a céljaid.

Végül álljon itt egy zen történet, ami mindössze négy mondatban mondja el a fentieket. Pompás.

A figyelemről

A tanítványoknak, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:
– Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.
– Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? – kérdezték.
– Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre gyártott gondolatát a bokorról.