Nemmondommeg hány éves osztálytalálkozónkon régi cimborám örömmel mesélte, hogy leszokott a dohányzásról, méghozzá, ahogy ő fogalmazott: a teremtő segítségével. Később vacsora közben az akkori barátnőmmel csevegtem és feljött ez a téma is. Büszkén mondtam, hogy jómagam is leszoktam immáron 6 éve. Nem kellett hozzá semmiféle felsőbb erő. Meglepetten nézett rám és kérdezte: hát de te hiszel istenben, nem?

Igaza volt. Abban az időben erős hitem volt egy istenben. Ritkán találkoztunk azóta, így ez a kép maradt meg benne rólam. Azonban mára már teljesen megváltoztam, agnosztikussá lettem.

Erre sokan azt mondják, hogy nem vagyok hű önmagamhoz, micsoda egy alak, mint a szélkakas forog a szélben. Hű önmagamhoz? Önmagamhoz? Mit is jelent ez pontosan? Úgy hangzik, mintha egy állandó valaki lennék…

Érdekesnek tartom azokat az embereket, akik ugyanazt gondolják, mint mondjuk 18–20 éves korukban. Érdekesek, egyben furák. Ha engem kérdezel, szerintem megrekedtek egy ponton és nem fejlődtek tovább. Tudod mit?

Nem vagy állandó, akkor se, ha így gondolsz magadra és így is érzed.

Amikor egy számodra új helyzettel, témával találod magad szemben, akkor az első megszerzett információ és az ahhoz kapcsolódó ítélet lesz az, amit magadévá teszel. Aztán a témához újabb információkat gyűjtve folyamatosan változik a hozzá tartozó „maszkod”. Azért hívom így, mert szemléletes, ha úgy gondolod el az elméd működését, mintha irdatlan sebességgel maszkokat váltogatna. Adott témához felkerülne az ahhoz tartozó maszk az arcodra, aztán témaváltáskor egy másik kerül fel és így tovább. Mindeközben az egód kétségbeesetten próbál konzisztens történetet kovácsolni a rengeteg maszkhoz. Kemény meló. Az egód egy zseniális író, aki szüntelen újraszövi a történeted. Néha hallod is a fejedben, ahogy beszél, miközben faragja a mondatokat. Igen, az a te belső monológod. A feladata, hogy elhitesse veled és embertársaiddal: állandó és konzisztens vagy.

Rejtve zajlik a folyamat és épp ezért kell, hogy tükröt tartson valaki más. Feltárulnak előtted az ellentmondások, az információhiányból eredő előítéletek, az ismeretek üresen tátongó lyuka. Felfogod, hogy evolúciós tákolmány az elméd és fejlesztened kell. Rádöbbensz, hogy ezerarcú lény vagy.

A fenti történet arcomba vágta a „pálfordulásom”. Ó és hányszor eltekertem már a kormányt. És tudod mit? Büszke vagyok rá. Csak bátorítani tudlak, hogy ne merevedj bele a történetedbe, vizsgáld felül, írd át, írd újra. Legyél az ezerarcú „önmagad” jobb verziója.