A reggeli a nap legfontosabb étkezése. Mindenki mondja, magam is így tudom annak ellenére, hogy alapvetően nem szoktam reggelizni. Egyszerűen azért, mert nem vagyok éhes. Még mondásunk is van rá: „Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, vacsorázz úgy, mint egy szegény”. Nincs kétség, vagy mégis?
Dietetikusok az elmúlt években erősen támadják az ébredés utáni étkezés jogosultságát. Ez a vita nekünk most egyáltalán nem érdekes, viszont annál inkább izgalmasabb a reggeli, mint a társadalomba beégett szokás.
A reggeli táplálkozás valamikor 1600 körül jelent meg és legfőképpen a gazdagok kiváltsága volt. Később, az ipari forradalom alatt vált tényezővé, amikor az emberek városokba költöztek és egész napos munkába jártak. Az 1890-es évek végén Dr. John Harvey Kellogg testvérével gyártani kezdte a teljes kiőrlésű gabonapelyhet. Ekkor már a reggeli a legtöbb helyen elterjedt volt, de korántsem nélkülözhetetlen. A gabonapehely gyártása egyre nagyobb üzlet lett és 1930-ra a Kellogg lett a legnagyobb gabonapehely gyártó cég, de még mindig óriási potenciál volt az üzletben, ezért az 1940-es években intenzív reklámkampányba kezdtek a „A reggeli a nap legfontosabb étkezése” üzenettel.
Olyannyira sikeres volt ez az évekig futó kampány, hogy mára már mindenki igaznak véli. Rögtön eszedbe is jut, hogy akkor honnan jön a magyar mondásunk? Nos, kutakodtam kicsit. Kerestem a neten, nem találtam. Megnéztem O. NAGY GÁBOR: Magyar szólások és közmondások 1985-ös könyv 4. kiadásában is. Még csak nem is említi. Ekkor a szívemnek kedves twitteres közösséget hívtam segítségül. Jól tettem. Mint kiderült a fent emlegetett mondás valójában Adelle Davis táplálkozástudós 1954-ben megjelent Let’s Eat Right to Keep Fit c. könyvében szerepelt és terjedt el.
Jó és most ezt miért mesélem? Azért, mert lehet belőle tanulni egy nagyon fontos dolgot. A csoportokba beégett szokások hasznosak tudnak lenni, mert segítik a csoport működését, hatékonnyabbá teszi. Viszont egy idő után értelmüket veszthetik, akár kárt is okozhatnak. Egy személyes, céges példával illusztrálom, mire gondolok.
Káros szokások
A fpsben, amikor az ügyfélnek elvégzünk egy munkát, akkor azt az ügyfél egy ún. teljesítési igazolás aláírásával fogadja el és ez alapján számlázunk. Évekkel ezelőtt törvény szerint ezt az igazolást alá kellett írnia mindkét cég munkatársának és papír alapon kellett léteznie, amit küldözgettünk postán oda-vissza. Ez a folyamat szokásként beégett. Csakhogy közben megváltozott a jogi környezet. A cég pedig csinálta tovább a már megszokott módon. Mígnem valamelyikünk feltette a kérdést, hogy biztos jó ez a megoldás? Nem lehetne egyszerűsíteni? De bizony lehet. Ugyanis elég csak az ügyfélnek aláírni és elektronikusan is küldhető, tárolható.
Mi a tanulság?
Egyetlen fegyverrel lehet védekezni a beégett szokások ellen:
Időnként meg kell kérdőjelezni azokat.
A fentiekhez hasonló történet az allergiás tünetek csökkentésére a kalcium fogyasztás, vagy a kávé káros a gyerekek számára. Ennek kapcsán eszedbe juthat a sokak által ismert öt majom és a létra kísérlet, ami jól hangzik, de nem igaz, annak ellenére, hogy számtalan könyvben, írásban megjelent.
Egyébként olvass a szokás hatalmáról és a választás paradoxonáról korábbi írásomban.
Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!