Még régebben a rádióban hallgattam egy beszélgetést egy első világháborúban részt vett idős emberrel. A riporter arról kérdezte, hogyan volt képes elviselni azt, hogy a barátait, bajtársait elvesztette? A válasza annyi volt, hogy alkalmazkodott. A frontvonalban eltöltött első két hét minden estéjén embriópózban zokogott az átélt lelki fájdalomtól, nem tudott…
…
Úgy egy hónapja voltam egy lehengerlő koncerten. Olyanon, amilyenen még azelőtt soha. Hogy mitől volt olyan különleges? Attól, hogy együtt éltünk a zenekarral – különösen az énekessel. Felhívás, tudatos jelzések, és irányítás nélkül kezdtünk énekelni, akkor és amikor épp kellett. Az egyik pillanatban felszaladt egy aktivista a színpadra, az énekes pedig…
42. A végső válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre. Épp ennyi éves vagyok. Lám, meg is tanultam a legfontosabbat. Lehet, mégsem akkora véletlen ez a szám? Az egyik, eleddig a lényemet totálisan átható idealizmusommal a mai nappal leszámoltam. Hosszú évekig hittem abban (nem utolsó sorban, sokat…
Poharazunk, csak úgy beszélgetünk. Mindig jó dumálni, valahogy pusztán folyik a szó. Ismerjük egymást ööö több mint 25 éve. Durva. Szemben velem egy ember, akit barátnak nevezek. Sok mindent tudok róla, az életéről, gondolatairól, problémáiról és viszont. Számos dolgot meg egyáltalán nem. Ugyanakkor számíthatok rá. Persze sok mindenben nem értünk…
Leülök. Végig kell gondolnom. Eldöntöttem már, csak még nem tudok róla. Újraírom. Újraírom a történetem. Újratervezem, hiszen ehhez értek. Ha valamihez, akkor ehhez. Tehát elérek a kapuhoz. Szélesre tárt. Felemelem a kezem. Meghajlok mélyen. Kitérek. Menjetek csak, menjetek be. Tessenek. „Te! Végül miért nem történt meg?” Pedig akartuk. Üresen világít…