REuréka

REuréka
Olvasási idő: 0 perc

28 éves koromban születtem meg. Onnantól datálom, hogy a személyiségem összeállt egy értelmezhető masszává. Ekkor már javában vállalkoztam és dolgoztam egy cég(b)en. Visszagondolva, pont fogalmam sem volt miért csináltam. Valami ködös elképzelésem lehetett egy alkotó műhelyről, amelyben értelmes, izgalmas emberekkel együtt értéket hozunk létre.

Pörögtek az évek és egyre sürgetőbben égette belsőmet a kérdés: „Miért csinálom ezt az egészet?”. Nem tudtam felelni és ettől sokáig szenvedtem. Az olyan válaszok, mint „Pénzt keresek, megalapozom a jövőm és gyermekeim jövőjét”, vagy „Zseniális termékeket készítünk”, esetleg „Mi leszünk a legnagyobbak a piacon és letarolunk mindenkit!” nem elegendőek, pláne nem kielégítőek. Legalábbis nekem biztosan nem. Naná, hogy minden évben volt valamiféle mondás, ami ideig-óráig működött. Persze ezek inkább csak amolyan mérföldkövek voltak, csakhamar abszolváltuk azokat.

Remélem ismered Simon Sinek klasszikusnak mondható „Miért? > Hogyan? > Mit?” modelljét. Ha nem, akkor azon nyomban nézd meg ezt a videót:

Szóval minden évben a „Mit?”, aztán később már a „Hogyan?” kérdést kapargattuk, de nem volt autentikus válaszunk a „Miért?”-re.

Lassan kristályosodott ki a gondolat, és jutottunk el a igazi kérdés valódi válaszához. Analóg folyamaton mentem keresztül, mire 28 éves koromra „emberré” értem. Egy biztos: ma már csakis akkor indítanék vállalkozást, ha tudom a Miért?-re a választ. Mindez azért jutott eszembe, mert nemrég találkoztam Luc de Brabandere gondolatával, ami megvilágítja a probléma gyökerét.

Kezdetben minden vállalkozás egy projektként indul. Aztán néhány év múlva – jó okkal – lassan szervezetté formálódik. Vezetői, középvezetői szintekkel stb. Ezzel semmi baj sincs. Sőt teljesen természetes és a növekedés egyik nélkülözhetetlen velejárója. Viszont a legtöbbször, amikor a szervezet már elég nagy és öreg, nos, akkor maga a projekt elfelejtődik. Az emberek már egyáltalán nem tudják, hogy mi is volt az. Csak egy szervezetet, struktúrát látnak maguk előtt.

Jó példa erre az Európai Unió. Valaha az EU is egy projektként indult, méghozzá azzal a céllal, hogy elkerüljék az újabb háború(ka)t és béke legyen a kontinensen. Aztán jöttek az újabb és újabb projektek, mint az Euro és annak bevezetése, bővítések stb. Egyre csak hízott, strukturálódott a rendszer. Mostanra pedig az Európai Uniót egy óriási szervezetnek látjuk és eljutottunk oda, hogy már nem tudjuk mi is az. Csendben megjegyzem, hogy manapság egyre többször előkerül az EU mellett szóló érv, hogy Kis Pipin óta nem volt olyan 70 éves időszak, amikor ne lett volna valamilyen formában francia-német háború.

Magyarán átkozottul fontos, hogy különbséget tegyünk projekt és szervezet között. Nyilván sarkalatos pont, hogy a szervezet egyre hatékonyabb és egyre hasznosabb legyen, de folyamatosan emlékeztetni kell magunkat a „Miért?”-re és mindig az alapján kell kitalálni az aktuális projektet (Mit?) a felállított stratégia (Hogyan?) mentén.

Most 43 éves vagyok és a saját „Miért?” kérdésemre szerencsére régóta ráleltem, viszont az aktuális projekt megtalálása szakadatlan kihívást jelent, azaz önmagában a „Miért?” válasza nem elégséges.


kolboid's Picture

kolboid

Egy fickó, akit a UX és a pszichológia foglalkoztat. Szimplán designernek, azaz tervezőnek tartja magát. A szülei Kolozsi Istvánnak nevezték el. Legfőképpen digitális tanácsadással foglalkozik.

Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!