Közvetlen felelős egyén

Közvetlen felelős egyén
Szánj az olvasásra 5 percet!

Írsz egy köremailt és senki sem reagál? Többen megbeszéltek valamit, végül nem történik semmi? Megbeszélésen elmondod a problémát, utána mély csönd van, senki sem szólal meg? Mindez egyszerűen azért van, mert nincs megszólítva egy konkrét ember.

Járókelő-effektus

A fenti esetek mögött meghúzódó jelenséget a szociálpszichológia járókelő-effektusnak nevezi. 1964-ben Kitty Genovese egy márciusi reggelen munkából sétált haza, amikor megkéselték. A több sebből vérző nő kivonszolta magát az utcasarokra, végig segítségért kiáltva. A támadója visszatért és újra megszúrta. Az esetnek 37 szemtanúja volt, szomszédok, utcán tartózkodók. Senki sem segített.

Két szociálpszichológus John Darley, Bibb Latané kísérleteket végzett, hogy megértsék miért nem cselekedtek a szemtanúk. Kísérletükben egyetemi élettel kapcsolatos csoportvitára jelentkeztek az alanyok. Mindenki egy szobában egyedül ült mikronfonnal és hangszórókkal felvértezve. Mindig csak egy kísérleti alany volt, aki azonban úgy tudta, hogy rajta kívül van egy, vagy több más résztvevő is. A kísérlet közben az egyik álalany rosszul lett. A következőket hallotta a tesztalany:

„Én… Nekem… Én… Azt hiszem… Segítség! Nem tudok… Úristen… ö… Segítsen valaki… Nem kapok… levegőt… Azt hiszem… mindjárt meghalok…”

Majd néma csend lett.

Az eredmény? Minél többen voltak, annál kevésbé érezte úgy a tesztalany, hogy segítenie kell. Azt tapasztalták, hogy átlagosan, ha egyedül volt a tesztalany, akkor 85%-ban segített még mielőtt véget ért volna a lejátszott segélykérő szöveg. Ha többen voltak, akkor ez az arány lezuhant 31%-ra.

Számtalan hasonló kísérleteket folytattak le azóta, és még ma is kutatják ezt az összetett jelenséget, melynek hátterében többféle mechanizmus együttes hatása áll. A bevezetőben feltett kérdések szempontjából számunkra most két mechanizmus érdekes.

Egyrészt miután senki sem reagál, a többiek sem akarnak kilógni a sorból, így ők sem tesznek semmit, vagyis csoportnyomás lép fel. Másrészt úgy gondolja mindenki, hogy nem az ő feladata, segítsen valaki más.

Közvetlen felelős egyén

Az Apple-nél vezették be a DRI rövidítésű (directly responsible individual – közvetlen felelős egyén) végtelenül egyszerű mentális modellt. Minden megbeszélés végén kitűznek egy személyt, aki egymagában felelős egy feladatért. Minden egyes feladathoz, a legkisebb feladattól a legnagyobb szervezeti célkitűzésig, meg van határozva egy-egy konkrét felelős személy.

Megoldás

Tehát egyszerűen orvosolhatók a fenti jelenségek. Ha megtámadnak, egyetlen ember szemébe kell nézned és neki szólnod, hogy segítsen. Mindig meg kell szólítani, vagy ki kell jelölni egy embert, mint felelőst.
Annyira evidens, mégis újra és újra megfeledkezünk erről.

A fejléckép Holly Warburton munkája.


Támogasd a blogot te is!

BMC logoHívj meg egy kávéra
kolboid's Picture

kolboid

Egy fickó, akit a UX és a pszichológia foglalkoztat. Szimplán designernek, azaz tervezőnek tartja magát. A szülei Kolozsi Istvánnak nevezték el. Legfőképpen digitális tanácsadással foglalkozik.

Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!