Amikor azon kapod magad, hogy egyértelmű megoldásod van egy problémára, akkor nyomban elkezdhetsz gyanakodni. Szinte bizonyosan nem tártad fel a probléma bonyolultságát. Valamely mentális modelled egyszerűsítésének áldozata vagy.

Beültök a tárgyalóba, hogy megvitassátok az aktuális nehézségeket. A kollégád felveti az első problémát, röviden beszámol a körülményekről. Rád vár a feladat, hogy meghozd a döntést, hogyan tovább. Ahogy végighallgattad, érzed, hogy megértetted miről van szó. Kristálytisztán látod, mit kell tenni, hogyan kell feloldani a dilemmát. Ha ez történik veled, akkor azonnal megálljt kell parancsolnod magadnak és csendben maradnod.

Miért?

Nézd csak a következő ábrát! Mit gondolsz mi van kiírva?

Ez evidens! – gondolod, rá is vágod a megoldást: EGYETLENEGY. Egyszerű, pipa, mehetünk tovább.

De várj csak!

Ki mondta, hogy valóban az van odaírva?
Mi van, ha valójában az van ott, hogy

De lehetne akár ESYETJENFGX is és így tovább. Sok variáció van még, melyeket mind kihagytál, mert az agyad a korábbi ismeretei alapján egyszerűsített, és automatikusan kizárta a többi lehetőséget.

Na, de menjünk tovább.

Nézd az ábrán látható négyzetet! Most pedig gondold el, hogyan tudod felosztani négy egyenlő részre?

Állj meg, csukd be a szemed, és gondolkodj kicsit!
…
…
…

Valószínűleg eszedbe jutott, hogy elsőként vízszintes, függőleges vonalakkal vágod négy egyenlő részre, majd átlósan, esetleg sávokra szeled.

Persze másként is lehet…

Ha további megoldásokon töprengsz, akkor csakhamar rájössz, hogy nem csak téglalapokat, vagy háromszögeket használhatsz, hanem gyakorlatilag bármilyen alakzatot.

Végül elérkezel a felismeréshez: végtelen variáció lehetséges egy négyzet négy egyenlő részre osztására.

Jól van, akkor folytassuk még…

Képzeld el, hogy egy kávézóban ücsörögsz és a kávédat szürcsölöd. Kinyílik az ajtó, belép egy fiatal nő, utána pedig egy ősz halántékú úr. Helyet foglalnak egy távolabbi asztalnál. Nyomban azt gondolod, apa és lánya.

Biztos?

Ha tovább figyeled őket, akkor számtalan verzió tárulhat eléd. Ha például névjegyet cserélnek, akkor máris felmerül, hogy egy üzletkötés tanúja vagy, de az is előfordulhat, hogy a férfi gyengéden megfogja a hölgy kezét és simogatja. Ebben a pillanatban alakul át az apa lánya elképzelésed szeretőkké.

Még egy ide passzoló példát találsz egy korábbi írásomban.

Mi ebből a tanulság?

Ha egyetlen válaszod van egy problémára, az legyen egy figyelmeztető jel számodra. Rutinszerűen meg kell magad kérdőjelezned. Nagy valószínűséggel az agyad egyszerűsít, és figyelmen kívül hagysz lehetőségeket. A négyzetes, és a kávézós analógia is jól példázza, hogy mélyebbre kell ásnod, több információt kell gyűjtened. Fel kell ismerned a probléma komplexitását.

Hogyan tovább

Visszatérve a tárgyalóba. Mit teszel? Attól függ.
Ha ég a ház és nincs idő, akkor bárhogy döntesz, az is jobb, mint ha vacillálnál. Ha van egy kis idő, akkor kérdezz még párat, aztán fejben járd körbe a problémát (négyzetes feladat), majd kezdj valami teljesen mással foglalkozni. Nagyjából 30 perccel később térj vissza a kérdésre, és akkor hozd meg a döntést. A fél órában a tudatalattid a háttérben keményen dolgozott a kérdésen, így az agyad a lehető legjobb megoldást dobja ki. Ha van időd, akkor gyűjts minél több információt, és arra már sok jó módszer áll rendelkezésre, hogy megbírkózz az eléd táruló sokkoló komplexitással.

A fejléckép Wendy Shijia munkája és M.C. Escher munkásságának vizualizációja, továbbá a fenti példákat Luc de Brabandere, a döntéshozást pedig Dan Ariely mestertől tanultam.