Akkor most újra felteszem a kérdést. Valóban szereted őt? … Mire gondolsz most? Látod magad előtt. Érzelmek öntenek el. Felsejlik előtted egy jelenet, lepereg egy rövid film. Tudod mi ebben az izgalmas a szeretet csodáján túl? Feltettem neked egy kérdést, ami hiányos volt. Kit rejt az ő? Te tudod, neked ki az illető, hiszen az agyad azonnal kitöltötte a hiányzó információt.
Van egy régi andekdota, miszerint a filozófus és a felesége vidékre utaznak. Megszólal a feleség:
– Nézd egy birkanyáj.
– Igen – válaszolja a férfi.
– És meg vannak nyírva! – lelkendezik a feleség.
– Igen, a felénk eső oldalukon.
Ha az agy nem kapja meg a megfelelő információt a megfelelő helyen, az agykéreg azonmód aktiválja magát, hogy kitöltse az így keletkezett űrt, elkerülve a szorongást. Mindezt teszi úgy, hogy az ember – az agy tulajdonosa –, azt hiszi, valódi információt kapott. Ez a jelenség tetten érhető betegeknél, akiknél probléma merül fel a hallással és folyamatosan dalokat hallanak. Vagy rossz látásnál is hasonló a helyzet, gyakran nem létező figurákat látnak. Ugyanerről szól az amputáció után érzékelt fantomfájdalom is.
Így működik az agy. Minduntalan kitölti a hiányzó információt. Ezáltal lehetünk hatékonyak, ugyanakkor ez veszélyes üzem is. Emiatt képesek egymás torkának esni emberek olyan témákban, amivel kapcsolatban szánalmasan kevés valódi információval rendelkeznek.
Tudatosítom magamban ezt a természetes defektem. Már nem szállok könnyen vitába. Egyszerűen nincs elég ismeretem, ahhoz hogy érdemben érveljek. Többnyire hallgatok. Néha elmondom, amit tudni vélek, de legfőképpen meghallgatom másnak milyen információja van.
A legnagyobb csapda, amikor otthon vagy egy témában. De vigyázz, képtelenség minden tudást összegyűjteni. Mindig nyitottnak kell maradnod.
Fejléckép: M.C.Escher, Man with Cuboid, 1958.
Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!