Hol van a holtpont?

Hol van a holtpont?
Olvasási idő: 0 perc

Sok emberrel, szervezettel dolgoztunk, dolgoztam már együtt. Számomra egyértelmű, hogy a jó digitális termék létrejöttéhez elengedhetetlen a digitális szimbiózis, ami nagyon erős kapcsolatot, partnerséget feltételez. Tudom, hogy ez ideális helyzet, azzal is tisztában vagyok, hogy a jó kapcsolatokért keményen meg kell küzdeni, harcolni kell értük, bizonyítani kell egymásnak. Nem utolsó sorban gazdasági vállalkozást viszünk, aminek szüksége van a bevetélre, hogy fent tudjon maradni. Létezik viszont egy holtpont, amikor már nincs tovább.

Erőtér

Egy termék létrehozásának folyamata komplex erőtérrel írható le. Ebben az erőtérben mindenféle, sokszor akár egymással ellentétes irányba mutató erők dolgoznak. A feladat az, hogy közösen próbáljuk egy irányba terelni a vektorokat. Vannak erővonalak, melyeket nem lehet befolyásolni, azokat meg kell ismerni és azokhoz idomulni szükséges. Ezek a célzott felhasználói csoportok igényei, a technológia adta lehetőségek és korlátok. Sajnos már ott kezdődnek a problémák, amikor a döntéshozók, egyéb projekt szereplők nem hajlandók tudomást venni ezekről az erőkről. Kicsit olyan ez, mintha Földről indítható rakétát építenél, de nem foglalkoznál a gravitációval. (OK, sántít, mert van olyan produktum, aminek használatához a felhasználóknak is tanulniuk kell)

Ahhoz, hogy jó termék legyen a végeredmény, pontosan meg kell határozni:

  • mik a termék üzleti céljai?
  • melyek a célcsoportok és nekik mik az igényeik?
  • milyen technológiai korlátok vannak?
  • kik a döntéshozók és miben döntenek?
  • kik a szereplők és egyenként pontosan mi a feladatuk, miért felelnek?

Mindenki elemi érdeke, hogy ezek tisztázott kérdések legyenek, ha nem, akkor kódolva van a hamarosan bekövetkező baj.

Ügyféloldalról az lenne optimális, ha megértenék: nekik az üzleti célokkal és azok teljesülésével kell foglalkozniuk. A márka üzenetét és megjelenését kell képviselniük a projektben. Punktum. Nyilvánvaló, hogy alapvető feladatunk az ügyfél digitális ismereteinek bővítése, segítése abban, hogy megértse mi, és miért történik. No igen, de ehhez megfelelő nyitottság és felvevőkészség is szükségeltetik a részükről. Meg kell értetni velük, hogy egy hajóban evezünk, nem „kinek van nagyobbat” játszunk, és nekik is van házi feladatuk, nem is kevés. Mit teszel, ha azt kapod a döntéshozóktól, hogy engem hagyjatok, ne zavarjatok piszlicsáré dolgokkal, mert elfoglalt vagyok, oldjátok meg? Teszed a dolgod és lavírozol tovább. Van még más is.

Lehet, naív vagyok, de jómagam úgy működöm, ha megbízok valakit, vagy valakiket egy feladattal, akkor azt rájuk bízom, ugyanis ők értenek hozzá. Példának okáért, azért hívok vízvezetékszerelőt, mert bár barkácsban bizton meg tudnám oldani a feladatot (egy kis utánaolvasással), de azért sejted, hogy az meddig fog tartani, meg milyen gányolást végeznék. Akkor sem lenne más az eredmény, ha a szerelő azt tenné, amit mondok neki. Sorolhatnám a példákat, az orvostól kezdve az autószerelőn át.

A legrosszabb persze az, amikor egy szereplő kicsit ért a területedhez. A Dunning-Krüger hatás azonnal érvényesül. Órási önbizalommal van felruházva az egyén. Tökéletesen meg van győződve arról, hogy ugyan értesz hozzá, de ő akkor is jobban tudja. Ezzel nehéz mit kezdeni.

Lehet küzdeni és kell is, de a legtöbbször szélmalomharcba keveredsz. Ilyenkor gondolhatod, hogy az adatok képesek legyőzni a véleményeket (data beats opinions). Hát barátom, nem mindig. Ugyanis a hittel szemben a józan ész, és még a nyilvánvaló adatok sem versenyképesek (lásd chemtrail). Mégis mit tehetsz ilyenkor?

Kompromisszumokat kötsz. Lehetőleg úgy, hogy a végkifejlet még elfogadható legyen a fentebb vázolt erőtérben.

OK, de hol a holtpont?

Mikor azt látod, hogy az erőtér már nem hozható egyensúlyba, mikor a célok biztosan nem teljesülhetnek, mikor a felhasználók igényei ellen történik minden, akkor, és ott kell feladni. Persze, itt még mindig képbe jön egy fontos tényező: a tisztességed. Elvállaltál egy munkát és a számtalan szereplőnek ígéretet tettél, hogy elvégzed azt. Ezt is mérlegre teszed, tisztázod, hogy ehhez már nem tudod a neved adni, és megcsinálod. Ha a mérleg még így sem billen pozitív irányba, na akkor kedvesen és őszintén elköszönsz és sok sikert kívánsz.

Hozzá kell tenni, hogy nem csak az ügyfél problémás, sőt! Van nálad is probléma, nyugodtan nézz körbe a házad táján.

Utolsó gondolat

Több olyan projektet toltunk végig, amikor sok küzdelem árán, de végeredményben kialakult egy nagyszerű kapcsolat, és születtek jó termékek. Szóval egyből feladni nem szabad, érdemes küzdeni, de nem mindenáron. Ne feledd, mikor megítélsz egy terméket, akkor a háttérben lejátszódó folyamatokról, a célokról dunsztod sincs. Persze szíved joga véleményt formálni és ez így van jól. ;)

Neked hol van a holtpontod?


kolboid's Picture

kolboid

Egy fickó, akit a UX és a pszichológia foglalkoztat. Szimplán designernek, azaz tervezőnek tartja magát. A szülei Kolozsi Istvánnak nevezték el. Jelenleg az fps webügynökségben tolja.

Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!