Mire gondolt a költő?

Mire gondolt a költő?
Szánj az olvasásra 0 percet!

Amikor egy rendszert – legyen az projekt, digitális termék, vagy szervezet – kell átvilágítani, auditálni, a működés optimalizálása, javítása érdekében, akkor egy kicsi áttekintés után azonnal feltűnnek értelmetlen megoldások. Egyszerűen nem érted, hogy nem vették észre a szemetszúró hibákat, hogyan választhatta és hagyhatta bárki is jóvá azokat a folyamatokat. Ilyenkor a „szakemberek” pocskondiáznak, lehülyézik a rendszer alkotóit. Egyrészt hiányzik belőlük a szükséges alázat, másrészt azt gondolom, hogy a gondolkodásmódon érdemes lenne tekerni egyet.

Hadd meséljek el egy történetet, a tudomány fejlődéstörténetének egy érdekes epizódjáról, és annak vizsgálatának módjáról, ami egy jó analógia a fenti problémára.

Frenológia

A 19. század elején volt egy rendkívül népszerű áltudomány (legalábbis ma már így tartják számon), a frenológia. A frenológusok meg akarták magyarázni az emberek közötti különbségeket, melyek különösen a képességek terén mutatkoznak meg, illetve választ akartak arra a kérdésre, hogy miért más és más az egyes társadalmak szerveződése.

Mindezt úgy magyarázták, hogy az emberi tudatot jól elhatárolható részekre osztották, megjelölve az egyes területeket a koponyán, melyek mindegyike egy képességnek felelt meg (lásd a fejlécképet). Azt gondolták, hogy az agy nem egy önálló szerv, hanem fizikalilag 27 különböző szervből áll, melyek mindegyike megfeleltethető a 27 képességnek – mint pl. szeretet és barátság, ragadozó ösztön és a gyilkosságra való hajlam, vagy hiúság és becsvágy stb. –, és ezek a szervek adják az egyén személyiségét.

Sőt tovább mentek…

Azt gondolták, hogy a koponyacsont hozzáigazodott az agy sajátos területeinek különböző méreteihez. Tehát az emberi koponya külső jellemzői (a kidudorodott, vagy bemélyedt koponya területek) alapján következtetni lehetett az ember értelmi képességére, jellembeli tulajdonságaira, egyéni pszichológiai jellemzőire. A megnövekedett dudor azt jelentette, hogy a páciens az adott szervet nagymértékben kihasználja. Pl. a kiemelkedő zenei tehetséget a kisagynál található dudor jelezte.

Mindez a mai ismereteinkkel elég bizarrnak hangzik.
Azonnal feltolulnak benned a kérdések: „Hogyan hihetett bárki is ebben a ködös valamiben?”, „Kik voltak azok, akik ebben hittek?”, „Kik voltak azok, akik nem hittek ebben?”.

Ha megfigyeled az előző kérdéseket, akkor ezek megítélik az akkori embereket, az adott nézetet, akárcsak a bekezdésben említett „szakemberek”. Sokkal érdemesebb a „Miért volt racionális az akkori ember számára, hogy elfogadjon egy ilyen nézetet?” kérdést feltenni és annak utánajárni.

A háttér

A frenológusak voltak az elsők, akik vékony szeletekre vágták az agyat és nagy atlaszokat készítettek. Önmagában a tény, hogy közvetlenül vizsgálták az agy matériáját, sok emberre nagy hatással volt. Viszont volt egy másik lényeges faktor, ami miatt az emberek könnyebben be tudták fogadni a frenológiát.

A 18. század végén, a 19. század elején az osztályok közötti konfliktus miatt nagy társadalmi változások voltak Edinburgh-ban, a frenológia központjában. A tradícionális földbirtokos arisztokrácia egyre inkább elszegényedett, meggyengült. Az iparosodás miatt a tradicionális társadalmi osztályok (földbirtokos arisztokrácia, parasztság) mindinkább sokszínűvé, változatossá váltak, céhek és számtalan új szakma született. Hirtelen megjelent és feltört a munkásosztály a társadalomban.

Az arisztokrácia erre úgy reagált, hogy ez az új osztály természetellenes, isten nem akarja, hogy ilyen legyen a világ. A frenológusok pedig igazából erre adtak ütős választ: Nem, nem. Pontosan így akarja isten. Mindez bizonyítható, ha megnézzük az emberi agyat, melynek struktúrája, az egyes képességek támogatják a szakosodás folyamatát és ez az, amit a társadalomban tapasztalnak. Ez teljesen természetes és helyénvaló.

Esszencia

A történet lényege, hogy nem elég egy tudományos elméletet önmagában, esetleg más elméletekkel összevetni és szimplán tényeken keresztül megítélni. Ez nem kielégítő. Ahhoz, hogy megértsd miért alakult ki ez a tudományos elmélet és hogyan fogadták el azt, meg kell értened a teljes tudományos közösséget a társadalmi kontextusban.

Ezek egyébként Steven Shapin történész, tudomány szociológus megállapításai.

Konklúzió

A projektek tele vannak külső szemlélő számára láthatatlan döntések sorozatával, mindenféle kompromisszumokkal. Ergo ne ítélj meg rögtön egy rendszert! Előbb próbáld megérteni, megmagyarázni miért lett olyan végül, amilyen. Milyen emberi, szervezeti, technológiai, üzleti tényezők, korlátok befolyásolták annak kialakulását. Ha ezeket megismerted, akkor alkothatsz ítéletet. Ahhoz pedig, hogy javaslatokat, átalakításokat fogalmazz meg az optimalizálás, vagy újraépítés érdekében, előbb fel kell térképezned az aktuális környezetet a maga szokásaival.

Művészet

Vallom, hogy egy rendszer tervezésében az az igazán izgalmas – és szerintem erre érdemes a gondolkolkodásmódod hangolni –, hogy a lehető legjobbat hozd ki abból, méghozzá a számtalan korlát között. Nem háborogni kell, hanem törekedni a tökéletesre. És ezt is lehet művészi szinten végezni. Egyébként pedig csak gondolj bele, ha minden korlátlan rendelkezésre állna: büdzsé, idő és mindenhol, mindenki úgy tenne, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Nos, akkor valószínűleg sosem készülne el a rendszer.

A történetet és az analógiát a Philosophy, Science and Religion: Science and Philosophy c. Coursera kurzusban tanultam.


Támogasd a blogot te is!

BMC logoHívj meg egy kávéra
kolboid's Picture

kolboid

Egy fickó, akit a UX és a pszichológia foglalkoztat. Szimplán designernek, azaz tervezőnek tartja magát. A szülei Kolozsi Istvánnak nevezték el. Legfőképpen digitális tanácsadással foglalkozik.

Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!