Több ismerősöm is élt, dolgozott rövidebb-hosszabb ideig tőlünk fejlettebb országokban, ahol jóval magasabb az életszínvonal, mint hazánkban. Sok összetevője van annak, hogy miért élnek jobban, de egy fontos gondolat feltűnt számomra a beszélgetések során. Méghozzá a bizalom kérdésköre.

Mindenki arról számolt be, hogy van egy hozzáállásbeli különbség a magyar emberek és ezen országok lakói között. Nálunk egy emberi kapcsolat, ami teljesen mindegy, hogy üzleti alapú, vagy akár személyes, eleve a bizalmi skála 0 pontjáról indul. Ha jól alakulnak idővel a dolgok, akkor ezen a skálán lehet felfelé lépkedni és végül eljutni a maximális bizalomhoz, a 10-es értékhez. Vagyis alapvetően bizalmatlanok vagyunk a másikkal szemben. Meg kell dolgozni azért. Nos, a már említett országok lakói pont fordítva gondolkoznak. A kapcsolat teljes bizalommal indul, ahonnan idővel rossz esetben lefelé vezet az út.

Változtatnunk kell(ene) a hozzáállásunkon, ami nyilván iszonyat nehéz. Mint minden változást ezt is magadban kell elindítanod, majd a mikrokörnyezetedre hatnod és lassan terjedni, amíg végül a kritikus tömeget elérjük. Most elkezdem én is, csatlakozz!

Tudom, kemény. Engem is átvertek már, én is csalódtam már számtalanszor, kihasználtak több esetben, a lelkembe is tapostak olykor, akiknek valaha bizalmat szavaztam. Na és? Lesz még ilyen. Attól biztosan nem lesz jobb, ha tüskéket növesztünk, bezárkózunk és bizalmatlanul tekintünk a külvilágra.

Mindemellett a bizalom kérdésköre szervezetek esetében is rendkívül fontos. Ezen a szinten is van mit tenni. Bőven. Ha egy szervezetben nincs bizalom egymás iránt, vagyis az nem „törzsként” üzemel, akkor a figyelem a belső viszályokra, ellentétekre irányul és a produktivitás, a közös célért való küzdelem lecsökken. Márpedig, ha ezek az egységek sem működnek egészségesen, az erősen kihat az életszínvonalunkra. Bizalomra épülő kultúrára van szükségünk.