Vajon hány emberöltőnek kell még eltelnie ebben az országban, hogy valódi szolgáltatást kapjak? De tényleg. Elméletileg kapitalizmusszerű valamiben élünk. Hosszú évek óta várom, hogy végre mosolyogjanak rám mikor vásárolok, vagy étteremben ülök, vagy bármilyen más szolgáltatást veszek igénybe. Szimplán csak annyit kérek, hogy úgy beszéljenek hozzám, mint egy emberhez. Hahóóó én vagyok a vá-sár-ló! Nem én vagyok érted, hanem pont fordítva. Persze ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek. Ennek egy kölcsönös emberi és partneri viszonynak kell lennie.

Azt gondoltam '90-ben, hogy rendben, erre még várni kell pár évtizedet, de könyörgöm eltelt azóta 26 év, mondom hu-szon-hat. Jogos a gondolatod, történt fejlődés, de korántsem tartunk ott, ahol kellene. Mégis, hogy a fenébe maradhat fent egy olyan hely, ahol gyakorlatilag magasról tesznek a vásárlóra?

Na igen. Itt jön, ami miatt még mindig várni kell. Az a baj, hogy visszamennek az emberek oda és újra ott vásárolnak! Mégis mikor jön el az a pont, amikor végre valahára megértjük, hogy NEM VESSZÜK ÚJRA IGÉNYBE azt a szolgáltatást, ahol NEM SZOLGÁLNAK KI. Ha mind így tennénk, akkor ezek a múltban ragadt „vállalkozások” hamar eltűnnének a térképről. Egyszerűen nem lenne bevételük és tönkremennének. Nyomban gombamód elszaporodnának azok a szolgáltatók, melyek az emberre helyezik a hangsúlyt. Ráadásul, akik most is így tesznek, lassan tudnak csak fejlődni, mert a hozzáállásunkkal ellenük teszünk minden pillanatban. Tegyünk hát így!

Mi van a monopol helyzetben lévő cégekkel? Barátom, lehetőség van a vásárlói visszajelzésekre. Éljünk hát vele!