Kezdtem azzal, hogy függtem az édesanyámtól, életképtelen voltam. Aztán függtem a szüleimtől, az iskolától, a tanároktól. Függtem már sok mindentől. Függtem az első számítógépemtől, az elém táruló színtiszta logikai rendezettségtől. Máig függésben tart. Függtem a naív ideáimtól. Talán még most is. Függtem a tenisztől. Nem is ment rosszul és függtem a zenétől is. Nem lettem se tenisz sztár, se zenész. Aztán függtem a művészetektől, elmerültem bugyraiban. Most is fogva tartanak, amíg élni fogok. Függtem a fiatal barátomtól, aki feladta és maga is függött. Függtem a földbe passzírozó érzéstől, a miérttől, nem engedett el sokáig. Függtem az első lánytól, akibe szerelmes lettem, feleségül akartam venni. Függtem a csalódástól, a gondolattól, hogy vége mindennek. Később függtem szerektől. Mindenfélétől. A nővérem reggel rám nyitotta az ajtót, én meg révedve inhaláltam a fehér gőzét. Szívtam a zöldet is. Folyamatosan. Függtem. Na és? Később nylon zacskóba csomagoltam az egészet, messzire hajítottam, bezárkóztam hónapokra. Biztos jól tettem. Függéseim konvertáltam. Mi mást tehetnék. Függök a munkámtól, mert megadja a flowt. Függök és túlzásba viszem. Szenvedélybeteg vagyok. Beteg? Dehogy. Csak függök. Függök a mániás depressziómtól. Felpörgök, bezuhanok, felpörgök, bezuhanok. Függök zseniális emberek gondolataitól. Szétzilálnak, újrastruktúrálnak, saját gondolataimmá válnak. Függök a könyvektől, mindig kell az új perspektíva. A tudás. Mindvégig függtem vágyaimtól. Dróton rángatnak és döntenek helyettem. Függök a pornótól. Szerencsére hamarabb tapasztaltam meg az érintést. Ne gyere nekem a megvilágosodással, így is függök mindenféle istenektől, pedig nem választottam őket. Minisztráns gyerek voltam, belém neveltek parancsokat. Függök a szocializációmtól. Függök a mindenkori idiótáktól, akik fel sem fogják tulajdon létezésüket és helyettem döntenek a sorsom felől. Függök önző és kizsákmányoló kormányoktól. Rendszerektől. Függök a gyermekeimtől, a feleségemtől, a szerelmétől, a szerelmemtől, az együttműködéstől, a megértéstől. Függök a családom tagjaitól, a szeretetüktől, a szeretetemtől. Függök a barátomtól, cégtársamtól, a kollégáimtól, a partnereinktől. Függök az internettől, az információtól. Ezt most még egyszer: az információtól. De függök tőled is, ha nem kapok visszajelzést, fabatkát sem ér, amit írok. Függök a testemtől. Hiába akarom elérni a labdát és tudom, hogyan kell megütni, a testem korlátoz. Még mindig függök az istenverte dohánytól. Függök az oxigéntől, a víztől, a materiális világtól, annak törvényeitől. Ja, persze. Ki ne hagyjam már: függök a pénztől. Mégis hol itt a szabadság? Vagy inkább lehetség? Függök a miértektől. Az örökösen elém tóduló miértektől. Miért? Függök. Miért függök? Függök.

Azt hiszed te nem?
Te is függsz, barátom!