Kedd, 8:19
Kávéval kezemben az asztalomnál ülök. Előttem a feladatlistám. Sztoikus nyugalommal bámulom. Méretes. Négy projekt, számtalan elvégzendő feladat. Belekortyolok és erőt merítek a tejes léből, újra kell priorizálnom. Megint.

Lássuk a kedvenc projektem. Lassan haladok vele. Mindig adok rá magamnak pár órát. Nehézkesen veszem fel a fonalat, szenvedek. Nincs kedvem csinálni, pedig igazán izgalmas a sztori. Átverekedem magam ezen a hosszabb szakaszon és láss csodát, megérkezik a belső remegés, elkezd minden flottul pörögni. Jelez a gép. Letelt az idő. Mennem kell, megbeszélés lesz.

Valami nem stimmel, tudom én is, te is érzed pontosan.

Lendkerék

A projekt olyan, mint egy lendkerék. Sok energiát kell befektetni, hogy megmozdítsd a kereket, aztán ahogy pörögni kezd, egyre kevesebb erőkifejtésre van szükség, hogy fenntartsd a forgást, növeld a sebességet. Ha pedig nem nyúlsz a kerékhez az könyörtelenül lassulni kezd, végül megáll.

Ha lendületet vesztesz, újra és újra energiát pazarolsz. Ez az analógia éppúgy passzol a szakmai karrieredre, ahogy bármire, amit el akarsz érni.
A rendszeresség a kulcs. Soha nem szabad leállni, mert oda a lendület.