Mintázat

Mintázat
Szánj az olvasásra 5 percet!

Rengeteg olyan web site-ot, mobil alkalmazást, desktop software-t látok, melyek nem követnek mintázatot, vagyis lenne mit követni, de vagy a fejlesztők már úgy rakják össze az alkalmazást, vagy a tervező eleve úgy tervezte meg az egyes oldalakat, screeneket, view-kat, hogy azok nem konzisztensek.

Miért akkora probléma ez?

Előszöris az agyunk működését kell megértenünk, hogyan dolgozza fel a képet, az információt. 1988-ban Lewicki végzett egy kísérletet, ami segít képet alkotni a folyamatról. Készített egy számítógépes programot, ami a képernyőt négy részre osztotta. A számítógéphez kötött egy vezérlőt négy gombbal. A négyfelé osztott képernyőn valamelyik négyzetben megjelent egy nagy X és a négy gombból a négyzetnek megfelelőt kellett megnyomni. A résztvevőknek fogalmuk sem volt arról, hogy az egymás után megjelenő X-ek sorrendisége mögött egy nagyon komplex algoritmus (szabály) volt. (természetesen addig nem tűnt el egy X, amíg a tesztalany nem nyomta meg a megfelelő gombot, azután jött csak a következő).

Lewicki tudatalatti működésének vizsgálata – monitor és vezérlő mutatja a működést

Az érdekes az volt, hogy miután a résztvevők elkezdtek „játszani”, nagyon rövid idő alatt megtanulták az algoritmus mintázatát és egyre gyorsabban, hiba nélkül nyomkodták a gombokat, viszont amikor megkérdezték őket, senki sem tudta megmondani, hogy mi az algoritmus.

Miért?

Az agyunk tudalatti része (jelen esetben az ősagyunk), feldolgozta az információt, nagyon gyorsan felismerte, megtanulta a mintázatot, miközben az agyunk tudatos része ebből mit sem érzékelt.

Ami még izgalmasabb, hogy egy idő után, a játékban előrehaladva, egyszer csak megváltoztatták az algoritmust. A résztvevők elkezdtek hibázni, össze-vissza nyomkodták a gombokat, megnövekedett a reakcióidejük. Megkérdezték őket, miért lehez ez? Ilyen válaszok érkeztek: „kiestem a ritmusból”, „közben képeket villantottak fel a képernyőn, ami megzavart” – ez persze nem volt igaz. Gyakorlatilag az agyunk tudatos része megmagyarázta a problémát. Ebből is látszik, hogy a mintát teljes mértékben az ősagyunk ismerte fel és irányította az izmainkat, hogy megnyomjuk a megfelelő gombot.

UI mintázat

Gondolom, már sokat nem kell magyaráznom miért van szükség a konzisztens felületekre. Belépsz egy web site-ra, elindítasz egy mobil appot, az agyad tudatalatt azonnal végigpásztázza a felületet, majd mikor navigálsz, ismét scannel és azonnal felismeri a mintázatot, már ha van.

Mi van, ha nincs?

Folyamatosan dolgoztatod az agyad és felesleges munkát adsz neki, az agyad tudatos része, pedig veszi a jeleket és elkezdi mondani, hogy „mi ez?”, „hol vagyok?”, „hova kell kattintani, tappolni?”. Majd jönnek az érzések (szintén a tudalattiból – középagy) – frusztrált leszel, kissé ideges, lehet még mérges is, végül feladod és lelépsz. (Don’t make me think - mondja a klasszikus könyv címében Steve Krug)

Összegezve

Alapvető dolog, hogy az alkalmazásod rendelkezzen felhasználói felület mintázattal (UI pattern), amit következetesen alkalmazol az összes felületen. – így pl. az oldal cím mindig ugyanott legyen, ugyanolyan formázással, az akciógombok, űrlapok mindig ugyanúgy nézzenek ki stb., nem ragozom tovább. Magától értetődő kell legyen, de azért leírom. Különösen mobil appok, desktop software-ek esetén alkalmazd a UI Guideline előírásait. Olvass bővebben a következetes designról.

Támogasd a blogot te is!

kolboid's Picture

kolboid

Egy fickó, akit a UX és a pszichológia foglalkoztat. Szimplán designernek, azaz tervezőnek tartja magát. A szülei Kolozsi Istvánnak nevezték el. Legfőképpen digitális tanácsadással foglalkozik.

Visszajelzésfüggő vagyok. Segíts!